2015. szept. 22.

Mit választasz ?

"Mert ha a lét egy kalitkába beszorul  
Te fizetsz és én is de cudarul
Hát hallgass most rám

 Nekem most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem"

-Demjén Ferenc: Most kell eldöntenem

 Szeretni csak szabadon érdemes. Lehet kalitkába zártan is...de megéri?

A szeretet, a szerelem a szabadságról kéne szóljón.   Arról, hogy szárnyalok az érzés által, arról, hogy felemel az amit nyújtani tud nekem. Semmiképpen nem arról, hogy birtokolni akarlak.

A szerelem önmagam kiteljesedése. A szerelem azt jelenti, hogy annyira jól érzem magam önmagammal, hogy ezt az érzést képes vagyok megosztani. Képes vagyok felfedezni a társban azt a szabadságot amit önmagamnak nyújtok, amit Én élek és ezt megosztani Vele. Elfogadni azt, hogy itt vanVelem...valameddig...és ha mennie kell, ha menni akar akkor nyitott szívvel elengedem, hiszen nem azért vagyok boldog mert Ő azzá tesz, hanem azért mert alapjáraton boldog vagyok, az amit Ő hoz az életembe az egy csodálatos ráadás és végtelenül hálás vagyok érte.

Világunkban szétnézve még mindig azt látom, hogy a kapcsolatok, a szerelmek, a kötődések a megkötöttségről, a birtoklásról szólnak. "Megcsalt" hallom sokszor...Hogyan lehet megcsalni valakit aki szabad, aki nem akar birtokolni, aki teljes önmagában? Ilyen ember mellől továbblépni lehet, megcsalni nem...pontosan azért mert nem birtokol csak megél.
Nagyon sokan szenvednek attol, hogy elhagyták Őket. Csak azt lehet elhagyni aki Önmagán kívülre helyzei az érzelmi biztonságát. Csak azt lehet megcsalni aki azt hiszi, hogy attól boldog, hogy a másik szereti, aki nem mer és nem tud Önmagába nézni és ott felfedezni a biztonságot, az önszeretetet.
 Mert hogyan is várják el az emberek, hogy szeressék Őket ha Ők nem szeretik Önmagukat. Ez pedig szinte tabú téma (még mindig) a világunkban.

 Aki így éli meg kapcsolatát, szerelmét az elkerülhetetlen kalitkába zárja önmagát is meg az érzést is...

U.I: Kedves olvasóm, kérdezz meg valakit a kőrnyezetedből szereti-e Önmagát, és hallgasd meg a válaszát...Mérd le Te magad hogyan is áll a társadalmunk az önszeretet témájához s akkor megérted a Demjén idézetet: mert ha a lét kalitkába beszorul/Te fizetsz és én is de cudarul"

kép forrása: internet

2015. jan. 4.

Rövid áttekintés




 Eltelt egy újabb év történésekkel, felismerésekkel, elfogadásokkal és persze harcokkal önmagammal és másokkal.

 Ha röviden szeretném összegezni a tavalyi év felismeréseit akkor azok így szólnának :

- minden ami velem történik az az Én felelősségem. Én teremtem az életemet azáltal ahogyan érzek, gondolkodom és főleg ahogyan és amit döntök.
- az életem eddigi történései azért voltak, hogy eljuttassanak abba az állapotba, életemnek abba a fázisában ahol most tartok
- elfogadnom azt ami van nem egy luxus hanem egy megnyugvás
- a "minden rendben van a teremtés egészében" ugyanúgy engem tükröz mint bármi más az életemből
- elfogadni önmagam mindenestől ellentmond a külvilág tanításainak, jelzéseinek, de egyre mélyebben visz önmagamba
- a szeretet azzal kezdődik, hogy szeretem önmagam és megértem, hogy aki rövidebb vagy hosszabb ideig jelen van az életemben, a mindennapjaimban az nem azért van ott,hogy átalakítsam az Én ízlésemre hanem azért, hogy örüljek neki és megéljem a jelenlétét
- nem kell mindenkit szeretnem, számomra ez egy spirituális hablaty, de azt elfogadni, hogy mindenki úgy éli az életét ahogyan tudja és válassza, az a megvilágosodásom része
- elfogadom az embereket olyanoknak amilyenek, ez az igazi együttérzés. Ezáltal feladom a drámázást, a harcot, a megváltoztatni akarást és ezt az energiát ami innen felszabadul a kapcsolatok igazi élvezetére fókuszálom
- csak akkor tudok máson segíteni amikor Ő nyitott arra, hogy felismerje saját blokkjait és tovább lépjen az életében és csakis saját történéseim, megéléseim által segíthetek. Nem tudok és nem is akarok senkit megmenteni, mentse meg mindenki Önmagát azáltal, hogy felismeri saját életéért való felelősségét
- abbahagyom az önmagammal való harcot , feladom az önkiritikát és szeretettel, elfogadással helyettesítem.

Bárhonnan szemlélem, tartalmas év volt.

Nyitottan és kíváncsian várom mik kerülnek elém ebben az évben, ugynais nem fogadtam meg semmit az új év hajnalán, nem tervezek . Számomra nincsenek kőbe vésett dolgok. Bármikor megváltoztathatok bármit a döntésem, választásom által.

Azt azonban tudom, hogy az idei évem (és nemcsak) a Létezés Ünnepe  . És ez így van !

2014. szept. 19.

Csak úgy....

Hosszú évek óta járom a megvilágosodás útját . Göröngyös, rögös, kifele forduló út volt ez sokáig. Sokat olvastam, mindenféle tanfolyamokra jártam . Tudom, hogy minden meghozta a maga hasznát és felismerését.
Egyszercsak befele fordult a spirál iránya. Hirtelen úgy tűnt , hogy nagy a káosz ott benn :) De a zseni átlátja a káoszt, így nekem is seikrült elfogadnom a mélységeimet és magasságaimat :)
Mára már megtanultam, felismertem , mi több, elfogadtam, hogy minden belőlem indul ki és oda tér vissza.
Arra is rájöttem, hogy a spirituális út néha egy nagy hablaty és porhintés ami nem kevés spirituális egót mozgat meg.
A folyton kifelé tekintgetés, a felemelkedni vágyás egy olyan mókuskerékbe taszít bele, ami több és több, újabb és újabb tanulni vágyást hoz elő. Ez pedig eltakarja a belső tudást. Az ősi tudást!
Azt is felismertem, hogy kellettek azok a helyzetek, tapasztalatok, a vissza vissza térő motívumok az életemben, hogy végre megértsem, hogy a megvilágosodás nem harsonákkal történik. Az enyém biztosan nem :)) A megvilágosodás lépcsői elvezetnek az igazi bensőmbe, önvalómba ahol találkozom önmagammal. Csakis itt tudtam felismreni, hogy minden értem történik, hogy a betegségek, az életem üresjáratnak tűnő helyzetei mind az Én döntéseim voltak és minden azért történt,hogy ez az Önmagammal való találkozás megtörténhessen.
Felismerések sorozata után végre tisztelem a testem. Olyannak szeretem amilyen, hiszen a Lelkem lakhelye, Igazi Önvalóm földi mása, tisztelem és szeretem az elmém hiszen segít helytállni és eligazódni ebben a fizikai világban, elismerem az egóm szerepét is a földi életemben és szolgálatomba állítom.
Úgy érzem lassan Hazatalálok!
Ez nem jelenti a tapasztalás végét, hiszen tapasztalni jöttem ide a Földre, hanem azt a kezdetet jelenti amikor élvezem az életet, a szabadságomat, azokat a lépéseket amikor átadom magam Önmagamnak és a Létnek.
Útközben szétfoszlott számomra egy csomó spirituális eszme, mert végre felfogtam, hogy nem azt kell megtanulnom hogyen Létezzek az Univerzumban Lélekként, hiszen azt a Tudást nem lehet elfelejteni, hanem az, hogy hogyan éljek és teremtsek úgy a fizikai testemben, hogy egy szabad, boldog, játékos és kegyelemteli életet élhessek :)
Áldás legyen minden felismerésemen és tapasztalatomon!