Figyelem...Elsősorban befele...de egyre inkább kifele is...Nem minősíteni...Kicsit nehéz, de egyre jobban megy...
Elfogadni...
Elfogadni? Inkább megengedni...
Ha megengedem akkor csak történik.
Ha elfogadom akkor Én is benne vagyok.
Megengedem és figyelem.
Meditációs Sárkányom mutatta meg nemrég a különbséget, Ő vezetett rá milyen is választani, hogy igazából a szabadakarat is korlátozott de az az Enyém, az Én döntésem, az Én választásom.
Hátára pattantam és felrepültünk jó magasra. Lenéztem, megkérdezte mit látok: tájat- válaszoltam. Suhantunk a magasba amig valami felkeltette az érdeklődésemet. Megérezte, leereszkedtünk és sétálva, közelről vettük szemügyre azt a részt ami érdekelt.
-Most hogy látod?- Kérdezte.
- Nagyon közelről. Most már benne vagyok a képben- fogalmaztam meg.
- Ilyenek a döntések is . Ilyen az amikor nem akarsz csak választasz- mondta a Hercegnő nevű sárkányom, majd így folytatta- Lényegében ez a megadás, az önmagad megadása. Amikor hagyod,hogy minden áramoljon körülötted, de azt,hogy mit tapasztalsz meg azt Te választod ki. Nem vagy a Sors, az Isten vagy bármi más játékszere. Lényegében nincs is Sors, minden csak VAN...és az, hogy mit szeretnél megtapasztalni az rajdat múlik. Ezek a választásaid vetitik előre a következő lépéseidet. De semmi nem kőbe vésett. Mindig választhatsz újra. Mindig van lehetőséged felül emelkedni és fentről szemlélni a tájat, kilépni abbol ami nem felel meg.
Amikor nem akarod csak hagyod, hogy megtörténjen akkor nem fejtesz ki erőt, akkor könnyedség és áramlás jellemzi a történteket.
Újra elmondom, ez nem jelenti azt, hogy mindent el kell fogadnod ami szembejön. Nem. Hagyod hogy jöjjön, megszemléled és csak akkor ereszkedsz le, akkor símulsz bele ha azt választod. Így lesz belőle személyes tapasztalat.
Megfogadtam bölcs társam tanítását és igyekszem hagyni :) Nem könnyű, még mindig nem az hiszen az elme időnként jól bekavar és közbeszól. De felismerve ezt egyre könnyebben jutok vele dűlőre:)
Ilyen szemszögből szemlélve az akarni úgy tűnik mint amikor eltolnád a falat de az visszatol. Erőből nem megy, erőből nem igazi és messze nem kellemes.
Csak megengedésből megy. Ha megengedtem akkor könnyebb dönteni is. Ha döntöttem akkor pedig befogadom maximálisan.
Dönteni nem azt jelenti, hogy megszabom a hogyant is. Amikor választok akkor nem azt szabom meg hogy hogyan jöjjön el hozzám hanem a végcélt választom ki. A hogyan már nem az Én dolgom , nem foglalkozom vele :)
Ennyire egyszerű az amire jutottam. Igaz az út idáig messze nem volt az, de már tudom,hogy MOST mit választok :) Könnyedséget, szépséget, örömöt, kegyelemteli életet.
És az élet ami kegyelemteli az visszaszeret. Meghálálja a hálát, megjutalmazza a köszönömöt...
