Nem jön össze a baba....
Sokszor hallom ezt a kijelentést: " hosszú ideje szeretnék babát de nem jön össze ".
Ilyen helyzetben a leendő anya és apa elmennek az orvoshoz, kivizsgáltatják magukat és tudomásul veszik, hogy van vagy éppen nincs fizikai szintű elváltozás.
Ha van, az esetek többségében a nőt megbélyegzik meddőséggel.
Ebbe vagy beletörődik vagy nem.
Ha igen, akkor az élete elkövetkező részét a szégyen kíséri.
Ha nem, akkor kezdődik a kálvária: kezelések sorozata, mesterséges megtermékenyítés, sikertelenség ...és újra ...
Amit figyelmen kívül hagynak azok a lelki okok, tényezők. Hiszen minden fizikai tüntet, legyen az síma hülés vagy komoly betegség, lelki okokon alapszik. Ilyenkor megbomlik a lelki egyensúly, aminek következménye a testi egyensúly megbomlása.
A fent említett esetben senki meg nem kérdezi a nőt aki gyereket szeretne hogy miért is vállalná azt a babát és mitől is fél? Netán milyen emlékei vannak hasonló esetről ami beégett az emléktárába?
Ugyanis amikor hosszabb időn át nem tud megtermékenyülni a nő, akkor félelmek állnak a háttérben, mélyen elásva.
Klienseimmel való beszélgetéskor megkérdezem: mitől fél? A válasz általában az, hogy semmitől. Persze ez a felszín . Megkezdjük a mélyre és még mélyebbre ásást és végül előkerül az ok. Lehet az belenevelt korlát, gyermekkori élmény, akár olvasott vagy filmen látott jelenet ami bebábozódott, hogy a maga idejében előtörjön és felhúzza azt a falat ami nem enged tovább lépni.
A NŐ a befogadás! Amikor megtermékenyül akkor a legnagyobb nyitottsággal fogadja magába az élményt, átadja magát a lehetőségnek.
Azonban van amikor a megnyílás, a kitárulkozás és befogadás megakad, netán megfagy.
Melyik érzés az amitől úgy érzi az ember, hogy lefagyasztja, megbénítja, áramlás -képtelenné teszi?
Hát a FÉLELEM! Persze a félelemnek is megvan a maga létjogosultsága, de erről majd egy más írásban.
Most maradjunk annál amikor nem jön össze a baba.
Ennek a másik vetülete az amikor a férfi van tele félelmekkel.
Nemrég azt kérdezte valaki, hogy szerintem lehet-e, hogy azért ne legyen egy nő várandós mert a férfi nem tudja megtermékenyíteni, pedig fizikailag mindent rendben találtak.
Szerintem ugyanúgy megvan az esélye mint a nő esetében.
Miért ne lehetnének a férfi félelmei gátló tényezők? Hiszen az Ő élete is gyökeresen megváltozik és a változás legtöbb esetben megijeszti az embereket.
Végszóként: Kedves olvasóm, akit megérint a téma , netán hasonló esettel küzdesz , kérlek nézz a lelked legmélyére mielőtt fölösleges kezelésnek veted alá magad. Ha nem sikerül egyedül akkor kérj segítséget, nem szégyen, sőt bátorságra vall amikor beismerjük, hogy nem megy egyedül és megtaláljuk a megfelelő segítséget célunk eléréséhez.
Ez esetben a cél nem csak a gyerekvállalás hanem a kiteljesedés önmagunk megismerése által.
Hogy mennyire szent a gyerekvállalás és mennyire nem a fizikai születéssel kezdődik mi sem bizonyítja jobban, hogy még ma is léteznek olyan tőrzsek akik különleges módját választják a gyerek bevonzásának, behívásának. Nemrég olvastam egy cikkben, hogy a himba törzs női ( a himba egy félnomád pásztornép Namíbia északi részén) "beéneklik" a gyerekeket .Idézek a cikkből: " A gyermek születésnapját nem a születés vagy a fogantatás idejétől, számítják, hanem attól a pillanattól, amikor az anya szívében megszületik a gyerek iránti vágy. Amikor egy Himba nő eldönti, hogy gyereke lesz, kimegy egy fa alá és addig ül ott, amíg meghallja születendő gyermeke lelkének a dalát. Aztán visszamegy ahhoz a férfihez, aki gyerekének az apja lesz, és megtanítja neki a dalt. A párnak a gyereknemzés pillanatában ezt a dalt kell énekelnie, mintegy csalogatva a lelket a Földre. Miután áldott állapotba kerül, az anya a gyerekének dalát megtanítja az összes anyának és idősebb nőnek a törzsből, hogy a gyerek születésekor ezzel várhassák az újonnan megszülető lelket.
Később kisgyerekként, ha leesik, vagy megüti magát valaki a faluból felsegíti és gyógyírként ezt a dalt énekli neki. Ha valami szépet tesz, illetve felnőtté válik és a törzs teljes értékű tagja lesz e dalt megtiszteltetésként szánják neki. Ezen kívül még van egy alkalom amikor éneklik a gyerek dalát, amikor valami gonoszat tesz, vagy a törzs szabályait megszegi. Ilyenkor kihívják a falu közepére és eléneklik a dalát. A Himba törzs az antiszociális viselkedést nem büntetéssel, hanem szeretettel és a törzshöz való tartozás élményével, illetve a lélekdalra való emlékeztetéssel oldja föl. Mihelyt megismerik saját éneküket többet nem fognak másokat bántó cselekedeteket elkövetni.
Így ez lesz a saját szakrális dala, amely végigkíséri életútján. Végigkíséri az esküvőjén és élete minden fontos pillanatában. A halál pillanatában is összegyűl mindenki a törzs tagjai közül és utoljára mielőtt eltávozik a lelke, felcsendül a dal búcsúzóul." (forrás: Filantropikum.com) Foto: Flickr.com
Minden ősi nép tudta, tudja, hogy gyereket várni maga a csoda, hogy a gyerek megtisztel minket azzal, hogy szülőnek választ és Mi Őt azzal, hogy befogadjuk .
Gyereket várni nem arról szól, hogy megtermékenyülök-kihordom-megszülöm, sokkal inkább arról, hogy minden érzékszervemet megnyitom és minden pillanatban azon vagyok, hogy meghalljam azt a hangot amelyen a baba még születése előtt hozzám szól, amelyel formál, felkészít arra, hogy a lehető legtökéletesebb módon tudjam fogadni Őt az életembe .
Nem elég arra figyelni mit eszem és hogy érzem magam. Nagyon fontos arra is figyelni, hogy a Lélek akit befogadok hogyan készül Velem kommunikálni és Én azt hogyan tudom a leggyorsabban, leghatékonyabban lefordítani saját nyelvemre, ezáltal biztosítva kettőnk csodás együttműködését a fogantatás előtti pillanattól jóval a születés utánig.
A születés nem csak egy fizikai , hanem egy csodálatos lelki folyamat is.A tudatos babatervezés a fizikai fogantatás előtt kezdődik, akkor amikor az anya megérzi és ráhangolódik arra, hogy gyereket szeretne. Innen már nyitott egy olyan fajta kapcsolódásra amit lélek-lélek kapcsolatnak nevezek.
Számomra az Élet sokkal többet takar mint fizikai szintű valóságot. Hiszem azt, hogy Lelkünk halhatatlan, hogy a Lét számtalan olyan csodával lep meg, ha nyitottak vagyunk rá, ami messze túlmutat a fizikai valóságon, a kézzelfoghatóságon, de ami szívet - lelket gyönyörködtető.
Egy ilyen meglepetés, egy ilyen folyamat a tudatos babavállalás, babavárás. Hiszen nem csak arról szól, hogy a magzat megfogan és bennünk nő, hanem arról is, hogy a lelki szintű kapcsolat megteremtésével könyedebbé, szebbé, lágyabbá, ringatóbbá tudjuk tenni ezt a csodát ami a babavállalás-babavárás-szülés.
Valamikor 2009-ben elvégeztem az Adula képzést. Ez egy csodaszép beavatás a lelki szintű gyerekvállalás rejtelmeibe. Az adula szó görög eredetű és születési összekötőt jelent. Az adula feladata az, hogy megteremtse és fenntartsa a lelki kapcsolatot a leendő szülő és a megszületni készülő Lélek között.
Ez elsősorban egy energiafenntartást, lelki segítséget nyújtást jelent.
Az adula munkája már a fogantatás előtt megkezdődik, hatására csökken a nehezen összejövő fogamzások száma, könyeddé és kegyelemtelivé válik a várandóság és könyeddé válik a szülés folyamata.
Alig két évvel később saját bőrömön tapasztaltam milyen is ez a folyamat, hogyan lehetek a saját adulám, hiszen gyereket szerettem volna, a második babám pedig tudatos döntés és vállalás útján született meg . Csoda volt a fogantatás előtti idő, a várandóság , csoda a gyerek aki megszületett ebből az előzetes lelki kapcsolódásból.
Saját tapasztalatom után abban a kegyelemben részesültem, hogy több olyan nőnek tudtam segíteni akinek nagyon hosszú ideig nem lehetett gyereke. Most egészséges, gyönyörű kisbabájuk van.
Nem szeretném a fizikai szintű gondokat és a hagyományos orvoslás jelentőségét kicsinyíteni, távol álljon tőlem az ilyesmi. De azt tudom, hogy minden fizikai tünet hátterében lelki okok állnak és ha ezeket felfedezzük és megoldjuk akkor megszüntetjük a fizikai tünetet is.
A fent említett tapasztalatok tükrében nyugodt szívvel mondhatom (írhatom), hogy tudatos módon megközelítve a gyerekvállalást csodában részesítjük magunkat és környezetünket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése