Csak úgy....

Hosszú évek óta járom a megvilágosodás útját . Göröngyös, rögös, kifele forduló út volt ez sokáig. Sokat olvastam, mindenféle tanfolyamokra jártam . Tudom, hogy minden meghozta a maga hasznát és felismerését.
Egyszercsak befele fordult a spirál iránya. Hirtelen úgy tűnt , hogy nagy a káosz ott benn :) De a zseni átlátja a káoszt, így nekem is seikrült elfogadnom a mélységeimet és magasságaimat :)
Mára már megtanultam, felismertem , mi több, elfogadtam, hogy minden belőlem indul ki és oda tér vissza.
Arra is rájöttem, hogy a spirituális út néha egy nagy hablaty és porhintés ami nem kevés spirituális egót mozgat meg.
A folyton kifelé tekintgetés, a felemelkedni vágyás egy olyan mókuskerékbe taszít bele, ami több és több, újabb és újabb tanulni vágyást hoz elő. Ez pedig eltakarja a belső tudást. Az ősi tudást!
Azt is felismertem, hogy kellettek azok a helyzetek, tapasztalatok, a vissza vissza térő motívumok az életemben, hogy végre megértsem, hogy a megvilágosodás nem harsonákkal történik. Az enyém biztosan nem :)) A megvilágosodás lépcsői elvezetnek az igazi bensőmbe, önvalómba ahol találkozom önmagammal. Csakis itt tudtam felismreni, hogy minden értem történik, hogy a betegségek, az életem üresjáratnak tűnő helyzetei mind az Én döntéseim voltak és minden azért történt,hogy ez az Önmagammal való találkozás megtörténhessen.
Felismerések sorozata után végre tisztelem a testem. Olyannak szeretem amilyen, hiszen a Lelkem lakhelye, Igazi Önvalóm földi mása, tisztelem és szeretem az elmém hiszen segít helytállni és eligazódni ebben a fizikai világban, elismerem az egóm szerepét is a földi életemben és szolgálatomba állítom.
Úgy érzem lassan Hazatalálok!
Ez nem jelenti a tapasztalás végét, hiszen tapasztalni jöttem ide a Földre, hanem azt a kezdetet jelenti amikor élvezem az életet, a szabadságomat, azokat a lépéseket amikor átadom magam Önmagamnak és a Létnek.
Útközben szétfoszlott számomra egy csomó spirituális eszme, mert végre felfogtam, hogy nem azt kell megtanulnom hogyen Létezzek az Univerzumban Lélekként, hiszen azt a Tudást nem lehet elfelejteni, hanem az, hogy hogyan éljek és teremtsek úgy a fizikai testemben, hogy egy szabad, boldog, játékos és kegyelemteli életet élhessek :)
Áldás legyen minden felismerésemen és tapasztalatomon!

Az ÉLET szeret!!!!

Az egyik nagy kedvencem:

http://www.youtube.com/watch?v=LHU6218mc7U

Könnyed , bohókás, kedves és laza :) És az Élet valóban szeret ha így állunk hozzá...
Mert legyen ahogy lehet!
S ha lesz ahogy lehet akkor az már ott van és elfogadom és nem minősítek. Élem, átélem, magamba engedem, hagyom,hogy folyon...

"Az élet szeret mostmár ,legyen ahogy lehet
Az élet szeret megvár,és vele is megyek..." Kézen fogom és hagyom vezessen úttalan utakon. Mert mi vagyok ha nem a TAPASZTALÓ?
Az élet engem szolgál, Én pedig a Mindenséget azzal, hogy itt emberként tapasztalok...HÁT LEGYEN AHOGY LEHET...:)

KICSIT MÁSKÉNT A GYEREKVÁLLALÁSRÓL, VÁRANDÓSSÁGRÓL...

 

A gyerekvállalás, a várandóság elsősorban egy csodálatos lelki folyamat. Felkészülünk, várjuk és szerves része vagyunk ennek a folyamatnak.

Lehetőségünk van még a fizikai fogantatás előtt felvenni a kapcsolatot a hozzánk beérkezni vágyó kis Lélekkel.

 Választhatunk, hogy milyen várandóságot szeretnénk, mikor szüljünk és mennyire könnyen vagy nehezen.  Nem vagyunk kiszolgáltatva ennek a csodás folyamatnak, dönthetünk, választhatunk... jó ha tudunk erről.

És jó ha tudjuk azt is, hogy a meddőség elsősorban lelki folyamat következménye, nem pusztán fizikai.

Ezekről fogok részletesebben mesélni május 13-án 18 órai kezdettel.

Ha felkeltette érdeklődésedet várlak szeretettel a:

 János Zsigmond Unitárius Kollégium biológia laboratóriumába (Kolozsvár, December  21 sugárút 9 sz.).

Mesélő és megosztó: Vassy Ágnes, spirituális dúla

Megadom magam...

Csend...
Figyelem...Elsősorban befele...de egyre inkább kifele is...
Nem minősíteni...Kicsit nehéz, de egyre jobban megy...
Elfogadni...
Elfogadni? Inkább megengedni...
Ha megengedem akkor csak történik.
Ha elfogadom akkor Én is benne vagyok.
Megengedem és figyelem.

Meditációs Sárkányom mutatta meg nemrég a különbséget, Ő vezetett rá milyen is  választani, hogy igazából a szabadakarat is korlátozott de az az Enyém, az Én döntésem, az Én választásom.

Hátára pattantam és felrepültünk jó magasra. Lenéztem, megkérdezte mit látok: tájat- válaszoltam. Suhantunk a magasba amig valami felkeltette az érdeklődésemet. Megérezte, leereszkedtünk és sétálva, közelről vettük szemügyre azt a részt ami érdekelt.
-Most hogy  látod?- Kérdezte.
- Nagyon közelről. Most már benne vagyok a képben- fogalmaztam meg.
- Ilyenek a döntések is . Ilyen az amikor nem akarsz csak választasz- mondta a Hercegnő nevű sárkányom, majd így folytatta- Lényegében ez a megadás, az önmagad megadása. Amikor hagyod,hogy minden áramoljon körülötted, de azt,hogy mit tapasztalsz meg azt Te választod ki. Nem vagy a Sors, az Isten vagy bármi más játékszere. Lényegében nincs is Sors, minden csak VAN...és az, hogy mit szeretnél megtapasztalni az rajdat múlik. Ezek a választásaid vetitik előre a következő lépéseidet. De semmi nem kőbe vésett. Mindig választhatsz újra. Mindig van lehetőséged felül emelkedni és fentről szemlélni a tájat, kilépni abbol ami nem felel meg.
Amikor nem akarod csak hagyod, hogy megtörténjen akkor nem fejtesz ki erőt, akkor könnyedség és áramlás jellemzi a történteket.
Újra elmondom, ez nem jelenti azt, hogy mindent el kell fogadnod ami szembejön. Nem. Hagyod hogy jöjjön, megszemléled és csak akkor ereszkedsz le, akkor símulsz bele ha azt választod. Így lesz belőle személyes tapasztalat.

Megfogadtam bölcs társam tanítását és igyekszem hagyni :) Nem könnyű, még mindig nem az hiszen az elme időnként jól bekavar és közbeszól. De felismerve ezt egyre könnyebben jutok vele dűlőre:)
Ilyen szemszögből szemlélve az akarni úgy tűnik mint amikor eltolnád a falat de az visszatol. Erőből nem megy, erőből nem igazi és messze nem kellemes.
Csak megengedésből megy. Ha megengedtem akkor könnyebb dönteni is. Ha döntöttem akkor pedig befogadom maximálisan.
Dönteni nem azt jelenti, hogy megszabom a hogyant is. Amikor választok akkor nem azt szabom meg hogy hogyan jöjjön el hozzám hanem a végcélt választom ki. A hogyan már nem az Én dolgom , nem foglalkozom vele :)
Ennyire egyszerű az amire jutottam. Igaz az út idáig messze nem volt az, de már tudom,hogy MOST mit választok :) Könnyedséget, szépséget, örömöt, kegyelemteli életet.
És az élet ami kegyelemteli az visszaszeret. Meghálálja a hálát, megjutalmazza a köszönömöt...

Tavaszi áramlás

 Tombol a természet hol zölddel és virággal hol szeles viharokkal de tény,hogy Földanya újrateremti önmagát.
Bennem is folyik az újrateremtődés felismerésekkel és hálával.
Az idei tavasz azt az állapotot hozta el amikor felismertem a lelkem legmélyéről,hogy semmi nem természetes ami körülvesz legyen az a családom, a szeretet amit kapok vagy éppen az anyagi javak.
 Felismertem,hogy milyen csoda, hogy ennyi mindennel meg vagyok áldva és végtelenül hálás vagyok mindenért!

Volt idő amikor természetes volt, hogy van családom, hogy szeretnek, hogy egy kellemes légkörű munkahelyem van, anyagi biztonságom stb.
Mostanra ez megváltozott. Nem annyira a körülmények mint a saját hozzáállásom.
 Most már csodakeént tekintek a gyerekeimre, a páromra és végtelenül hálás vagyok , hogy velem/mellettem vannak és együtt tapasztalunk. Hálás vagyok a felém áramló szeretetért, a mosolyért, a játékért, az üdeségért. Hálás vagyok, hogy az anyagi háttér lefed sok mindent amire szükségem van és amit szeretnék. Hálás vagyok a rövidebb-hosszabb megpróbáltatásokért mert ezek is közelebb visznek önmagamhoz.
S nem utolsósorban hálás vagyok a Csendért amit önmagamon belül tapasztalok. Hálás vagyok az áramlásért és a tapasztalatokért amit megadtam eddig magamnak. Hálás vagyok ,hogy bármikor újra dönthetek, hogy nem kell tonnányi súlyokat hordoznom a múltamból. Hálás vagyok, hogy felismerhetek és változtathatok.

"Hálás vagyok az életemért, hálás vagyok a sorsomért,
Hálás vagyok az örömökért és a nehézségekért,
Hálás vagyok minden helyzetért, amit megélhetek,
Hálás vagyok mindazért, ami általuk leszek"
-Bagdi Bella-

Kicsit vissza a Női minőséghez...

A napokban egy személyes üzenetet kaptam Mária Magdolnától, de engedélyével egy részét közzé teszem. Úgy érzem, hogy ez többről szól mint a Női minőségről a harmóniáról, az Egységről...

"Nőnek, igen nagybetűs NŐNEK lenni elsősorban a szeretetről szól. Arról,hogy bármi történik Veled szereted Önmagad. Az Önmagad szeretete egyensúlyban és harmóniában tart s ha ez van Benned ezt fogod kifele sugározni. Mások szeretete nem kevésbé fontos, de az már egyszerűbb. Bár Ti a mások iránti szeretetet helyezitek előtérbe. Ha nem így cselekedtek akkor önzőnek, nemtörődömnek tartanak Titeket...

Hányszor idézik Jézust, a híres "Szeresd felebarátodat mint Önmagadat" mondásával, de fogalmuk sincs , hogy ezt Ő hogyan értette. Akkor most erre is fényt derítenék: Jézus nagyon szerette Önmagát. Nem Istent, nem a külső teremtőt, hanem Önmagát, mert tudta, hogy Ő a Teremtő és saját maga iránti szeretet kivetül a külvilágra is. Ő nem helyezett senkit maga elé. Nem, még Engem sem. De nem is kellett hiszen nemcsak tudta mit jelent hanem élte is a tökéletes harmóniát....a Női oldala pedig tökéletesen megnyilvánult a feltétlen szeretete által.
Mert valójában erről szól: feltételek nélkül szeretni Önmagadat s ezáltal másokat is. Mondanivalóm lényege, hogy bármit teszel, bármit tesznek Veled, minden megnyilvánulásodat a szeretet járja át. Most nem arra buzdítalak, hogy nyomj el minden érzést ami nem erről szól. Inkább arra, hogy amikor dühös vagy akkor is szeresd magadban ezt a megnyilvánulást. Emberből vagy, érzéseid vannak, ezeket el kell fogadnod!...

Tudnod kell, hogy a Nőnek hatalmas ereje van! A hihetetlen szeretet mellett hatalmas erővel rendelkezik. Ezt az erőt pedig mederben tudja tartani. A saját fejlődése szolgálatába tudja állítani! Hogyan? Hát szeretettel! A szeretet nem arról szól,hogy néha nem fáj valami vagy nem borzol fel egy történés, egy emlék. Hanem arról, hogy ha ez meg is történik azzal együtt elfogadod és szereted Önmagad! Amikor a Szeretet sző át akkor már nem minősítesz csak elfogadsz..."

Wass Albert: Te és az Isten

 Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.
Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.
Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok.
Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet.
Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék.
Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor reádnéz. Rád mosolyog.
Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted. Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.
Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok.
Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet.
Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék.
Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél.

 Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor reádnéz. Rád mosolyog.
Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

Mennyire könnyű Nőnek lenni....?

Hosszabb ideje a nőiség, nőiesség, igazi Nővé válás a fő téma ami elém kerül mindenfelől.
Figyelem magam, mit is jelent ez Nekem. Hát el kell mondanom, hogy a NŐVÉ válás nem piros szőnyeges, harsonás menet....számomra nem. Ugyanis pont azt nyitja meg amit a legmélyebbre elástam magamban: az elengedést, a megengedést , a befogadást.
- Elengedni mindent,mert másképpen egyszerűen nem megy. Minden pillanat újat szűl, újdonsággal szolgál, így az előző pillanat már nem az enyém,el kell engednem,hogy befogadhassam az újat, hogy eggyé váljak azzal amit az hoz.
- Megengedni: talán ez még nehezebb mint az elengedés, hiszen a megengedés megadással is jár. Azzal, hogy megnyílok és hagyom,hogy az ami áramlik az átáramoljon rajtam is. Itt adom fel az akarást. Ilyen nincs, hogy akarok. Talán az,hogy szeretnék vagy az, hogy : ezt vagy azt választom...de az akarom az erőszakos, az erőből és elméből megy. Egy NŐ nem tud az akarattal mit kezdeni. Erre a mindennapi apró történések jó példák. Ha kigondolom és szeretném aztán elengedem a gondolatot/vágyat, akkor hamarosan visszatér fizikai szinten. ha görcsölök,hogy akarok akkor azzal maradok.
-Befogadni: húúúúúúúúúúúúú, ez kemény. Mert itt minden megszűnik,  ami marad a kitárulkozás, a megnyílás, a megadás . Mindaz ami sebezhetővé tesz, mindaz ami félelemmel telivé tehetné a tapasztalatot. És mégsem teszi. Nem teszi mert amikor megnyílok a legmélyebb szintemen akkor csak Vagyok és befogadom a világot mindenestől Önmagamba. És ez az Énem, ez a részem nem fél, hiszen Ő az aki Vezet, aki irányít és támogat. Ő a Bölcs, Ő az Istennő, Ő a Banya és a Szűz...Ő a Mindenség.
Persze kevés még az a pillanat amikor sikerül ennyire kitárulkoznom,de már egyre gyakrabban teszem:)

Szóval nem egyszerű, nem könnyű hiszen Rólam szól! Hiába olvasom a fenkőlt szavakat, az idézeteket, mert amikor "tettek mezejére lépek" akkor még mindig vannak pillanatok amikor visszahőkölök és agymenős üzemmódba lépek. De már felismerem ...és azt is,hogy Nővé válni nem lehet akarattal. De ha CSAK megengedem akkor begyűrűzik mindaz a Tudás, akkor feltárul minden emlék amit eddig CSAK hordoztam ...

További gondolatok...

Valaki azt kérdezte: végülis mi a megvilágosodás?
Egyszerűen, tisztán jött a válasz, mintha nem is Én gondoltam volna ki, pedig az Én tapasztalataimról szólt:
számomra pillanatnyilag a megvilágosodás az, hogy szenvedélyesen szeretem az Életet, ezáltal a Testemet és Önmagamat is. S hogy mindez áramló is legyen ehhez szükségem van egy nagyon mély önbizalomra, elengedésre, befogadásra, megengedésre, fizikai szinten pedig pénzre :))) Hiszen ahhoz, hogy igazán Önmagam legyek, hogy megéljem a hobbymat, a vágyaimat, a szenvedélyemet, ehhez igenis pénzre is van szükségem :) Mondjon bárki bármit, de a spirituális út nem zárja ki a pénz fogalmát. Mai világunkban a pénz egy csere illetve hálaeszköz, tehát áramlania kell...Nálam áramlik is...bejön és azonnal ki is megy:)))))))))


Más megvilágosodásom: minél lazábban és szeretetteljesebben kezelem a helyzeteket magam körül, persze magamban is, annál könyedébbnek, annál áramlóbbnak mutatkoznak.

És egy újabb: nemrégiben még folyton kifele, illetve felfele keresgéltem a NAGY IGAZSÁGOKAT, mígnem egyszer elegem lett és sokáig nem olvastam, nem hallgattam,nem osztottam meg semmit, úgy érzem elzárkoztam minden információ elől. Ez az időszak tökéletes volt arra, hogy meghalljam a saját igazságaimat, átéljem a saját érzéseimet, felfedezzem a saját "felső" világomat, átáramoltassam magamon a TEREMTÉST úgy ahogy azt csak és kizárólagosan bennem élhet. Megnyugodtam és ezen a ponton tisztázódott bennem, hogy mindent tudok. És ez nem túlzás, ugyanis mindent tudok amire nekem szükségem van. Minden tudás bennem van ami szükséges a mindennapi életemhez, a befele fordulásomhoz, az önmagamba haladásomhoz , a megvilágosodásomhoz. Biztosan vannak egyetemes igazságok, hiszen mindannyian az EGY részei vagyunk...és megis mindannyian meg kell tapasztaljuk azt ami csak és kizárólag rólunk szól.


Még több megvilágosodás: nincs olyan,hogy ideális társ, hogy lélektárs. Legalábbis nem abban az értelemben ahogyan oly sok helyen olvasható. Az útnak különböző szakaszai vannak és ezeken a szakaszokon mindig megjelenik valaki aki éppen és akkor a tökéletes... Aztán változunk és kiderül, hogy mégsem annyira tökély az egész...Haladok, változom és már nem keresek mert a tökéletes harmónia bennem van így nincs szükségem arra, hogy kiegészítsenek. Persze emberből vagyok és imigyen társas lény is vagyok, tehát jó ha valaki van velem, mellettem. De nem a kiegészításért, hanem azért mert CSAK ÚGY, CSAK JÓ és végtelenül hálás vagyok minden egyes embernek aki keresztezi utamat. Mindenki tökéletes ott és abban a pillanatban amikor együtt haladunk egy kicsit az úton. Nem hiszek az örökké tartó szerelemben, de hiszek abban, hogy ha Önmagam Vagyok, ha Vagyok Aki Vagyok akkor minden és mindenki tökéletes.

Gondolatok...

...Baráti kőrben beszélgetünk, mindenki elmondja, hogy éppen mi foglalkoztatja, mivel szembesül,mi lenne megoldandó. Rám kerül a sor és hirtelen nincs mit mondjak mert a mindennapi megoldandón túl, ami nem gondként jelentkezik az elmúlt időben csak felismeréseim voltak. Végül ezt osztom meg . A válasz: boldog ember vagy...
Valóban az vagyok :) De nem azért mert nincsenek gondjaim, hiszen a mindennapi életben adódnak megoldandó feladatok, mi több, az önismeret útján haladva egyre inkább rácsodálkozom Magamra és a Világra, az Életre. a Gyerekeimre és milliónyi dologra és helyzetre. S hogy boldog vagyok-e? Igen az vagyok, mert rájöttem,hogy a boldogsághoz nem kell ok:) Az egy állapot.Ez az egyik nagy nagy felismerésem, hogy mindig és mindentől függetlenül lehetek boldog ha azt szeretném...


Joós István előadásait hallgatom, írásait olvasgatom. A napokban "került elém" , eddig nem tudtam a létezéséről sem...Mosolyogva figyelem a reakciómat, a gondolataimat: nem guru, nem okostojás, nem spirituális tanító. Egy férfi, egy ember aki sokat tapasztalt, ezáltal sokat haladt befele Önmagába ezt pedig megosztja. Ettől válik számomra hitelessé ...