Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan
tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak
könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja,
rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a
tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az
élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek
alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei
összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán
kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte
hallani lehet.
Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen
tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt.
Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.Néztél vízcseppet
mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ.
Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való
zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak
egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra,
percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát! Nézd a
hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd
vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán
gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem
ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a
vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a
Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp
lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs,
mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert
meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a
nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted
alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres
és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal
küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted,
hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így
egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.
Isten
művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra
újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden
az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján.
Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok.
Az ember alkotott
magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy
együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának
külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki
magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az
előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és
rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.Ha rosszul
mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre
hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire
lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a
feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és
vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet.
Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék.
Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod
a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A
pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és
elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott
bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek
nevezel: akkor reádnéz. Rád mosolyog.
Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan
tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak
könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja,
rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a
tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az
élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek
alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei
összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán
kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte
hallani lehet.
Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen
tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt.
Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted. Néztél vízcseppet
mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ.
Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való
zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak
egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra,
percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát! Nézd a
hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd
vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán
gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem
ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a
vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a
Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp
lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs,
mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert
meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a
nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted
alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres
és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal
küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted,
hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így
egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.
Isten
művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra
újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden
az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján.
Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok.
Az ember alkotott
magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy
együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának
külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki
magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az
előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és
rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.Ha rosszul
mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre
hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire
lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a
feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és
vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet.
Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék.
Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod
a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A
pillangóban, ahogy szárnyra kél.
Ott dolgozik. És ha elég tisztán és
elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott
bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek
nevezel: akkor reádnéz. Rád mosolyog.
Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése