További gondolatok...

Valaki azt kérdezte: végülis mi a megvilágosodás?
Egyszerűen, tisztán jött a válasz, mintha nem is Én gondoltam volna ki, pedig az Én tapasztalataimról szólt:
számomra pillanatnyilag a megvilágosodás az, hogy szenvedélyesen szeretem az Életet, ezáltal a Testemet és Önmagamat is. S hogy mindez áramló is legyen ehhez szükségem van egy nagyon mély önbizalomra, elengedésre, befogadásra, megengedésre, fizikai szinten pedig pénzre :))) Hiszen ahhoz, hogy igazán Önmagam legyek, hogy megéljem a hobbymat, a vágyaimat, a szenvedélyemet, ehhez igenis pénzre is van szükségem :) Mondjon bárki bármit, de a spirituális út nem zárja ki a pénz fogalmát. Mai világunkban a pénz egy csere illetve hálaeszköz, tehát áramlania kell...Nálam áramlik is...bejön és azonnal ki is megy:)))))))))


Más megvilágosodásom: minél lazábban és szeretetteljesebben kezelem a helyzeteket magam körül, persze magamban is, annál könyedébbnek, annál áramlóbbnak mutatkoznak.

És egy újabb: nemrégiben még folyton kifele, illetve felfele keresgéltem a NAGY IGAZSÁGOKAT, mígnem egyszer elegem lett és sokáig nem olvastam, nem hallgattam,nem osztottam meg semmit, úgy érzem elzárkoztam minden információ elől. Ez az időszak tökéletes volt arra, hogy meghalljam a saját igazságaimat, átéljem a saját érzéseimet, felfedezzem a saját "felső" világomat, átáramoltassam magamon a TEREMTÉST úgy ahogy azt csak és kizárólagosan bennem élhet. Megnyugodtam és ezen a ponton tisztázódott bennem, hogy mindent tudok. És ez nem túlzás, ugyanis mindent tudok amire nekem szükségem van. Minden tudás bennem van ami szükséges a mindennapi életemhez, a befele fordulásomhoz, az önmagamba haladásomhoz , a megvilágosodásomhoz. Biztosan vannak egyetemes igazságok, hiszen mindannyian az EGY részei vagyunk...és megis mindannyian meg kell tapasztaljuk azt ami csak és kizárólag rólunk szól.


Még több megvilágosodás: nincs olyan,hogy ideális társ, hogy lélektárs. Legalábbis nem abban az értelemben ahogyan oly sok helyen olvasható. Az útnak különböző szakaszai vannak és ezeken a szakaszokon mindig megjelenik valaki aki éppen és akkor a tökéletes... Aztán változunk és kiderül, hogy mégsem annyira tökély az egész...Haladok, változom és már nem keresek mert a tökéletes harmónia bennem van így nincs szükségem arra, hogy kiegészítsenek. Persze emberből vagyok és imigyen társas lény is vagyok, tehát jó ha valaki van velem, mellettem. De nem a kiegészításért, hanem azért mert CSAK ÚGY, CSAK JÓ és végtelenül hálás vagyok minden egyes embernek aki keresztezi utamat. Mindenki tökéletes ott és abban a pillanatban amikor együtt haladunk egy kicsit az úton. Nem hiszek az örökké tartó szerelemben, de hiszek abban, hogy ha Önmagam Vagyok, ha Vagyok Aki Vagyok akkor minden és mindenki tökéletes.

Gondolatok...

...Baráti kőrben beszélgetünk, mindenki elmondja, hogy éppen mi foglalkoztatja, mivel szembesül,mi lenne megoldandó. Rám kerül a sor és hirtelen nincs mit mondjak mert a mindennapi megoldandón túl, ami nem gondként jelentkezik az elmúlt időben csak felismeréseim voltak. Végül ezt osztom meg . A válasz: boldog ember vagy...
Valóban az vagyok :) De nem azért mert nincsenek gondjaim, hiszen a mindennapi életben adódnak megoldandó feladatok, mi több, az önismeret útján haladva egyre inkább rácsodálkozom Magamra és a Világra, az Életre. a Gyerekeimre és milliónyi dologra és helyzetre. S hogy boldog vagyok-e? Igen az vagyok, mert rájöttem,hogy a boldogsághoz nem kell ok:) Az egy állapot.Ez az egyik nagy nagy felismerésem, hogy mindig és mindentől függetlenül lehetek boldog ha azt szeretném...


Joós István előadásait hallgatom, írásait olvasgatom. A napokban "került elém" , eddig nem tudtam a létezéséről sem...Mosolyogva figyelem a reakciómat, a gondolataimat: nem guru, nem okostojás, nem spirituális tanító. Egy férfi, egy ember aki sokat tapasztalt, ezáltal sokat haladt befele Önmagába ezt pedig megosztja. Ettől válik számomra hitelessé ...