Vedd vissza a mindennapjaidat

     Sokszor tapasztaljuk,hogy telnek a mindennapok és bizony nem mindig úgy ahogyan szeretnénk, ahogyan tervezzük. Nagyon sokszor van az,hogy valaki "beleköp" a levesbe és máris a fókuszunk azon van,hogy másnak felelünk meg, más dolgait rendezzük, másnak segítünk.

Ez mind szép és jó akkor hogyha valóban ezt válasszuk, úgy döntünk,hogy mások szolgálatába állítjuk az időnket energiánkat.

Ellenkező esetben sok frusztrációval, idegességgel , stresszel jár, hiszen pont arra nincs időnk aki a legfontosabb az életünkben: saját magunkra.

        Az utóbbi pár napom azzal telt, hogy más után rohangáltam, hogy más dolgait intéztem, hogy belefolytam egy olyan tapasztalásba amit nem is akartam vagy legalábbis nem tudatosan választott szinten. Ennek következményeként idegesebb, türelmetlenebb voltam, nem volt időm az otthoni munkámra amit el szerettem volna végezni, a gyerekeimre, a kedvenc elfoglaltságaimra. Így tel el három nap, míg egy cikk olvasása közben rádöbbentem, hogy kiadtam a kezemből a mindennapjaimat. Most nem irányításról van szó , nem a mindennapjaim irányítását vesztettem el, hanem a túlságosan megengedő állapot egy olyan őrvénybe vezetett amit már nem élveztem, ami már nem tetszett és amit tovább nem választottam magamnak.

S hogy mit tettem? Nagyon egyszerű és nagyszerű dolgot: mélyeket lélegezve behívtam saját magamat a történéseimbe, a mindennapjaimba, az életembe. Nem mást akartam megváltoztatni,hiszen azt régen tudom, hogy fölösleges energiapocsékolás. Tudatos légzés kíséretében meghoztam a döntést, hogy saját magam választom minden nap, minden pillanatban, hogy behívom a Lényemet, Önmagamat a mindennapjaimba, a tevékenységeimbe, a saját életembe. S ezzel nem változott meg a külvilág, de elsőből megváltozott a saját hozzáállásom mindenhez. Majd rövid időn belül olyan potenciálok gyűrűztek be amik saját magamat helyezik előnybe.

Ez nem önzés, ez nem mások semmibe vétele, ez a kiegyensúlyozásnak egy formája. Ha Te egyensúlyban vagy akkor a világod is.

Ugye ismerős helyzeteket vázoltam fel? Ugye Veled is megtörtént nem egyszer,hogy magad helyett mást választottál ? Nincs ezzel semmi gond! De ha újra történik és  ez nem tetszik neked, akkor vegyél pár mély lélegzetet és ne habozz behívni önmagad a mindennapjaidba a legmélyebb szeretet kíséretében!

Tisztaság, egyszerűség,fejlődés...

A napokban egy rövid "előadást" (merabhot) hallgattam a tisztaságról, tisztánlátásról.

Minél inkább befele haladunk önmagunkban, annál inkább egyszerűsödnek, szépülnek a megértésre váró fogalmak, helyzetek.
A merabh egy új és mégis jól ismert fogalmat állít középpontba: a tisztánlátást, a tisztaságot.
S hogy megértsük mit is akarhat ez a fogalom elsősorban választanunk kell őt.
A közvetítő felteszi a kérdést: ha bármit választhatnál amit szeretnél,akkor mi lenne az?
 Ebbe pedig érdemes lenne beleéreznünk.

Anyagi javakat,egészséget, bőséget, társat stb . választanál? És ha igen miért pont ez fontos az életedben?

Vagy éppen elakadnak a gondolatok és fogalmad sincs,hogy a csomó minden közül mit is válassz? Esetleg jó hosszú listát írnál? S ha igen,akkor miért pont ez fontos számodra?

S ha netán azt választanád, hogy előszöris tisztában legyél saját magaddal? Milyen érzés? Mit indít el benned?

Ha a tisztaságot választod rengeteg minden leegyszerűsödik, hiszen a tisztánlátás olyan mint amikor gyönyörűen megtörlöd az ablakot és felragyog az amit eddig nem vettél észre. Egy pici rész,amit eddig elhanyagoltál,de az összképnek nagyon fontos része. Mondjuk egy színes virág. Az pedig olyan gyönyörűen árassza magából a színeket,hogy az őt körülvevő látnivalók már nem olyan fontosak.

Ezt teszi velünk a tisztaság, a tisztánlátás: leegyszerűsít.
 Egy csomó olyan döntés, választás , ami a mindennapokban fontos volt elveszti fontosságát. Már nem fókuszálsz rá. Olyan mintha megoldódna magától egy csomó minden, Neked pedig az a dolgod,hogy az igazán fontos dolgokra, helyzetekre figyelj. Ezek pedig nagyon kevesen maradnak.


A tisztaság olyan mint a kormány az életedben. Irányt ad neki. Megkülönböztet. A fontos dolgokat előtérbe helyezi és rádöbbent, hogy a többi csak zaj.- mondja Adamus ( az "előadó").

Tisztában lenni önmagunkkal nem a mindennapi apró harcokat, küzdelmeket jelenti. Azt sem,hogy eldöntsük milyen színű ruhát akarunk ma hordani, hogy hova megyünk szabadságra, hogy jó-e a párkapcsolatunk, hogy hogyan haladunk a megvilágosodásunk útján,stb. 

A saját magunk fele irányuló tisztánlátás az egyszerűséget, a megengedést, az áramlást, az elfogadást támogatja.

Ne izgulj amiatt,hogy mi fontos-mondja Adamus -. Csak hozd be a kristály tisztaságot. S akkor az összes olyan dolog ami fontos felragyog a felszínen. S akkor képes leszel magadhoz ölelni őket, táncolni velük, kiterjeszteni őket és megtapasztalni őket.

A szerelemről.... cenzurázatlanul

Nézem a filmet...a lánynak megtestesül gyerekkori képzeletbeli barátja...beleszeret...mindigis szerette...a srácnak mennie kell vissza a fantázia birodalmába...a lánynak a szíve hasad meg bánatában...

Itt megakadok,elkapom a gondolatot, magamba nézek hogyan is állok ezzel. Lepörgetem saját filmemet: valamikor réges régen telejes voltam és egész, nem kellett semmi külső hatalom,senki külső megjelenés aki által boldog legyek. Aztán történtek a dolgok, jöttek az újabb és újabb életek amikor a boldogságom forrását kihelyeztem magamból. Még ebben az életben is ez történt...MOSTanig...Mert most jött el az idő amikor ezt a képet, a nagy szerelmet újra befele fordítom és végre nemcsak érzem hanem meg is tudom fogalmazni. Ahhoz, hogy szeressek,ahhoz,hogy boldog legyek nincs szükségem senkire a külvilágomból. A szeretet bennem van...az érzést Én érzem. A szeretet, a szerelem bennem van, ott mélyen belül létezik. S ha ott benn létezik akkor azt szeretem ami benn van.vagyis magamat. A többi,amit az emberek iránt érzek az már kisugárzása ennek az önmagam iránt érzett szeretetnek,szerelemnek.
Ez olyan mint -kedvenc Angyalomat idézem- " ha fejedre esik egy  virágcserép akkor a fájdalmat Te érzed és nem a szomszéd" . És ez nem csak a szeretettel van így hanem minden érzéssel. Így épül belém a külvilág és így lesz belőlem a világom...

Újra itt

Tombol a nyár...vagy már nem is annyira de a meleg még így is játszásra, nyaralásra csalogat.

Miről is szólt ez a nyár? Valóban csak a játékról? Annyira azért nem. Magamba fordulásról, rétegek eltávolításáról és Önmagam olyan szintű felfedezéséről amit eddig csak álmodni mertem.

A sok sok csatornázás, üzenet, ami a nyár elején megjelent mind arra buzdított,hogy forduljunk magunk fele, figyeljük meg hogyan működünk,mi az amit nem így szeretnénk illetve mi az amitől még jó lenne megszabadulni, amit jó lenne elengedni.

Ment is az elengedés keményen, erre rásegített a sok víz majd a nagy nagy meleg.
Most pedig itt állok , figyelem Magam mit is érzek. Örömöt, mert végre sikerült olyan szinten megszeretni Önmagam,hogy már semmi nem számít, hogy már megértem végre mit is jelent a "minden jól van a Teremtés egészében", hiszen ez nem azt jelenti,hogy minden tündérporos ragyogás, hanem azt,hogy bármi is jelenik meg bennem,majd a külvilágomban azért senkit és semmit nem teszek felelősé, elfogadom,belélegzem és továbbmegyek. Minden egyszerűvé.dráma mentessé vált, széppé, áramlóvá.

Hát ez a nyár üzenete számomra,hogy végtelenül szeressem Önmagam, mert mindent Én ajándékozok Magamnak...és akarunk-e szenvedést okozni annak akit mélyen szeretünk?

Számodra mit hozott ?